Krisztus istállóban született. C. G. Jungnál ez fontos szimbólum lett. Úgy véli, mindig arra kellene gondolnunk, hogy csak istállók vagyunk, melyben az Isten megszületik. Következésképpen nem paloták, nem újonnan épített és szépen berendezett házak, nem kényelmes nappalik vagyunk.

Az istállóhoz mindnyájan más-más tapasztalatot és érzést fűzünk. Egy asszony elmesélte, hogy amikor gyermek volt az iskolából hazajövet azonnal az istállóba ment. Ott érezte magát otthon. Az istállóban az állatok csak egyszerűen vannak. Itt élet van, itt mindig születés van, itt elmúlás gondok is vannak. A gyerekek közelséget éreznek az állatokhoz. Az állatok hagyják magukat simogatni, engedik, hogy történjen velük valami. Türelmesebbek, mint az emberek. Meghallják, amit a gyerekek mesélnek nekik. Az istálló nem ragyogó tiszta. Trágya és hulladék keveredik ott a szénával és a szalmával. Bár az istállót folyton tisztítják, a trágya állandóan gyűlik. A mi szívünk sem ragyogó tiszta, nem steril. Itt is felgyülemlik a szemét. A felszín alatt minden elfojtott rejtve marad és magában romlik.
Van, aki agresszióját nyomja el. A jó modor és barátságosság felszíne alatt fagyos hideg lelkesedik, a mosolygó homlokzat agresszív nyilakat lövöldöz. Más a saját igényeit nyomja el, de azok nem hagynak neki nyugtot. Benne heverésznek és mindig felkorbácsolódnak, ha a házastárs vagy a gyerekek szabadon kiélik hasonló igényeiket. Más meg gyermekkori sérülésein lép túl, nem szeretné látni azokat. De a sebek nem gyógyulnak. Éppen ott, ahol bennünk szenny van, ott akar Isten megszületni. Istennek nem tudunk tisztaszobát felkínálni, csak szívünk piszkos istállóját, ami nekünk kellemetlen. Azért szeretne Isten megszületni bennünk, mert szeret minket, nem azért mert fel tudunk neki valamit is mutatni.
Jézus születésével az istállót fénnyel tölti be, meleg és szelíd fénnyel, nem világít meg mindent kímélet nélkül, olyannak hagyja azt, amilyen. Az isteni Gyermek közelében benned minden lehet itt a piszkos is, az eldobott, széttaposott és lenézett is elveszti alábecsültségét. Krisztus szelíd fényével szemlélhetsz mindent. Ez a karácsony vigasztaló képe. Benned minden attól változik meg, hogy Krisztus eljön szíved sötétjébe és káoszába. A gyermek puha ágyat és nem steril vásznat akar. Így bízhatsz abban, hogy te éppen, úgy ahogy vagy Krisztus lakhelyévé válhatsz. Ő érted, ezért a világért megszületett.

Csonka Csaba plébános

/A cikk megjelent a Reménysugár adventi - karácsonyi számában. fotó: Talapka István/