Az utcán megpillantottam egy kislányt, aki didergett vékonyka ruhájában. Szemmel láthatóan semmi reménye sem volt arra, hogy tisztességes ételhez jusson. Dühömben így szóltam Istenhez:

- Miért engedted ezt meg? Miért nem teszel valamit?

Egy darabig Isten semmit sem szólt. De akkor éjjel, egészen váratlanul, Isten válaszolt:

- Én tettem valamit. Megteremtettelek téged.

Anthoni de Mello

Kierkegaard dán filozófus egy színház példázatát mondta el hallgatóinak.

Egy színházban varieté műsort adtak egymás után. Mindegyik program fantasztikusabb volt az előzőnél, és fergetegesen tapsolt a hallgatóság. Hirtelen az igazgató előlépett és mentegetőzött a közbeszólás miatt, de a színház lángot fogott, és az igazgató könyörgött a látogatóknak, hogy rendezetten hagyják el az épület.

A hallgatóság azt gondolta, hogy ez a legmulatságosabb fordulat azon az estén és mennydörgésszerű tapsviharban tört ki. Az igazgató ismét könyörögve fordult hozzájuk, hogy az épület lángokban áll, és megint viharosan megtapsolták. Végül többé nem szólhatott, mert a lángok behatoltak az egész épületbe és a szórakozni vágyó hallgatósággal együtt elpusztították azt.

Kierkegaard ezt a következtetést vonta le: “Így van a mi korunkkal is. Néha úgy gondolom, hogy tűzhalálban veszünk el, miközben a szórakozó látogatók tömegesen tapsolnak az épületben.”

Eljött a drága ünnep
Nagy napja mennynek, földnek.
Ma múljék gyász és bánat:
A Megváltó feltámadt!  

Te csüggedt, bús tanítvány,
Tekints az Úrra, bízván:
Halálon győz az élet,
A sírtól nincs mit félned!

Gerzsenyi Sándor

Ott függ a néma bárány:

A vére földre hull,

Míg dúl körül az ármány,

S a tömeg zúg vadul.