Szent Vencel vértanú

SZENT VENCEL 907-ben Csehországban született, apja Vratislav, a cseh törzsek második keresztény fejedelme volt. Édesanyja a félig-meddig pogány Drahomira alkalmatlansága miatt nagyanyja, Szent Ludmilla nevelte. Természetes tehát, hogy kisgyermek korában gondos keresztény nevelésben részesült.

Nagyanyját Drahomira meggyilkoltatta 921-ben. Egy éven belül édesapja is meghalt. A tizenhat éves fiatalember 925 körül a hercegség vezetését átvette, sok nehézséggel terjeszthette a hitet. Állandó küzdelmet kellett vívnia a pogány főurak ellen. Szemére vetették német-barátságát is. Ő igyekezett fegyelmezett, adakozó,imádságos ember lenni. Tudott latinul és görögül is. A Szentírás több részletét szószerint tudta. templomokat építtetett, környezetébe szerzeteseket gyűjtött. 935-ben (egyes adatok szerint 929-ben) cselszövés áldozata lett, Szent Kozma és Damján ünneplésére öccse várába hívták, Ó-Bunzlau-ba. Ünnepi vacsorát rendeztek tiszteletére, másnap, szeptember 28-án azután a templom előtt öccse, Boleszláv vezetésével megtámadták, és a bérgyilkosok végeztek vele. Kezdettől vértanúként tisztelték, Csehország fővédőszentje. Az általa alapított Szent Vitus székesegyházban temették el. Érdekesség, hogy a székesegyházat még Vencel kezdte el építeni, de ezer évig épült, mert csak az ezeréves évfordulóra, 1929-ben fejezték be az építését

RUIZ SZENT LŐRINC és társai, vértanúk

A 17. század első felében (1633 v.1637) Japánban, Nagaszaki városában tizenhat vértanú ontotta vérét Krisztusért, így Ruiz Lőrinc és társai. Ez a vértanúcso­port domonkos rendiekből és a hozzájuk csatlakozókból állott. Kilencen áldozópapok voltak, és még két szerze­tes, továbbá két leány és három világi férfi, akiknek egyi­ke Ruiz Lőrinc, a Fülöp-szigetekről származó családapa volt. Mindezek más-más időben és minőségben hirdették a keresztény hitet a Fülöp-szigeteken, Formózában és a Japáni-szigeteken. Csodálatra méltó módon tanúsították a keresztény vallás egyetemességét, és mint győzhetetlen hithirdetők életükkel és haláluk példájával a keresztény jövő bőkezű magvetői lettek.