„Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett bárányomat!” (Lk 15,6)
Az ókori Keleten a pásztorok a legelőről visszatérve megszámolták a juhokat, és ha csak egy is hiányzott, készen álltak keresésére indulni akár a pusztaságban vagy akár az éjszakában, csak hogy megtalálják az egyetlen elveszettet.

Ez a példabeszéd egy bárány elvesztéséről és megtalálásáról szól, előtérbe helyezve a pásztor szeretetét. A pásztor észreveszi, hogy hiányzik egy a bárányok közül, megkeresi, megtalálja, és a vállára veszi, mert legyengülhetett és megrémülhetett, talán meg is sérült, és nem képes követni a pásztort. Ő pedig visszaviszi, biztonságba helyezi, és végül örömében meghívja a szomszédait is, hogy együtt ünnepeljenek …

„Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.” (Lk 12,34)

Jézusnak erről a tanításáról Lukács evangélista számol be. Arról ír, hogy a tanítványokkal együtt úton van Jeruzsálembe, halálának és feltámadásának húsvétjára. Út közben hozzájuk fordul, „kisded nyájnak” nevezi őket, és elmondja nekik, amit a szívében hordoz, lelkének mélységes meggyőződését. Egyebek között a földi javaktól való elszakadásról beszél, az Atya gondviselésébe vetett bizalomról, a lelki éberségről, és a tevékeny várakozásról Isten országára …